Veled minden más volt, tudom, nem csak néhány éj,
máig tartó furcsa szenvedély
Túl nagy volt a tűz, és néha meg is égtünk tán,
de olyan volt, mit álmodtunk csupán.
Ha nem voltál velem,
s mikor nem fogtad kezem,
vaksötét lett minden hirtelen.
Álmunk volt ez a szép világ,
néha elsodort, s úgy fájt,
de ha egyszer még
újra kezdhetnénk,
ugyanúgy élnénk az életünket
- épp mint rég.
Hisz egy őrült vágy,
visszaűz hozzád,
a szíved hív
és vár.
Érzem, mikor újra látlak, nem múlt el semmi sem
az érzésből, mi áttört mindenen.
Mindegy milyen régen volt, s még hány év múlik el,
mi egymást soha nem felejtjük el.
Más az életünk,
ma már más fogja kezünk,
de néhány érzést őriz még szívünk.
Egyikünk sem tudja már, hogy mért is váltunk szét,
de annyi őrült éjszakát, mondd hogy feledhetnénk?!