Lehet, hogy bántlak véletlen,
de elmondom, hogy’ bánj velem:
csukd rám az ajtót, de ha bezársz,
vágyam lesz a szabadulás.
Nekem jó itt - ó érzem én -,
hát póráz nem kell semmiképp,
ki rabbá tenne, elhagyom én,
elsétálok könnyedén.
Nem kell más,
ha arra vágysz, hogy itt maradjak, engedj néha el,
akár százszor, hogyha kell,
aki kockáztat, az sokszor nyer.
Nem kell más,
hidd el, úgyis visszatérek, engedj bátran el,
akár százszor, hogyha kell,
kicsit engedsz, - hidd el -, mindent nyersz!
Bilincsbe vernéd két kezem,
de látod, úgysem engedem,
nekem egy éjjel nem a világ,
mért zárnál hát lakat alá?
Sosem tűrnék, ó láncokat, már látod minden titkomat,
rabruhába én nem bújok, inkább máshol, de szárnyalok.