Bárcsak elmehetnék, ahová csak vágynék,
de ideláncol a föld, pedig én egyre csak szállnék.
Érzem, csak úgy jó, ha száguldunk,
és mindegy, hová jutunk,
fenn minden olyan végtelen,
gyere tarts velem,
hisz látod, hív az ég.
Hát szállj velem el,
az égbe emel a vágy, s egy forró érzés.
Szállj velem el,
minden ami kell nekünk, az ott vár ránk rég.
Mindegy hova megyünk, nem kell cél, csak szándék,
mindez csak veled jó, egyedül mondd minek is szállnék?
Hagyjuk itt ezt az őrült várost,
és mindent, mi mélyre ránt.
Fenn minden olyan végtelen,
s amíg jössz velem,
vigyázok majd rád!