Ahányszor látlak én, tudom, hogy újra itt a fény,
vakítasz csendesen, magányom éjsötét egén.
Köztünk oly sok év, baj lesz ez, százszor mondom el,
- és te százszor súgod:
szerelmünk végtelen, nem múlhat - hidd el - éveken.
De mikor majd reszket két kezem,
mondd te akkor hány éves leszel?
Megannyi éjszakán,
rohansz majd álmok után.
Hát értsd meg végre,
jobb ha vége,
túl sok a 25 év.
Hidd el, hogy
bármily szép így,
vonz és szédít,
túl sok a 25 év.
Azt mondod, jó ez így, s hogy mindig itt leszel velem,
és én elhiszem, hisz olyan jó most még nekem.
De parázsló, hűvös alkonyon,
ezer súly hajlott hátamon,
mondd te akkor hol leszel?
Rég másik férfi ölel!
Hát értsd meg végre…