Álltunk lenn az utcán, néztelek, te is a zöldre vártál,
melléd léptem gyorsan, s csak annyit mondtam: tudod, felkavartál.
Zúgott a tavaszi szél, s tudtam én, hogy ez egy őrült éjjel,
Kék szem, szőke haj, erre vágytam, nekem pont ilyen nő kell,
Gyere, rövid az éj,
egy ilyen vágytól sohase félj,
tudod ez nem örökre szól,
de azért érezd magad jól!
Várj még, hova rohansz,
miért baj, hogy az igazat mondtam?
Várj még, haza ne menj,
hidd el, jó leszek, csak gyere velem!
Várj még, hova rohansz,
nincs baj, csak az igazat mondtam!
Várj még, haza ne menj,
hidd el, jó leszek, csak gyere velem!
Gyorsan itt a hajnal, nézlek én, szemedben furcsa bánat,
az éjjelnek itt vége, de néhány éjre azért visszavárlak.
Indulnék is lassan, mennem kell, hisz tudod máshol várnak,
nem búcsúzom végleg, pár nap múlva talán újra látlak.
Az élet csak úgy jó, ha gyors,
a kaland kell, mint a só és a bors,
de tudod, bármennyire szép,
csak ezen „élni” nem elég!
Várj még...
Nézz rám, kedvesem,
és bocsáss meg nekem,
ha máshol töltök egy éjszakát,
attól még a szívemben nincs változás.