A láthatáron túl, ha jársz,
azt hiszed, hogy ott találsz
kincseket, amiket rég vársz.
Mégse látod, nincs sehol,
de érzed, ott van mindenhol,
valahol, bárhol.
És rájössz majd
a végtelen végén,
a képzelet mélyén,
hol két út összeér,
hogy benned él
mit végtelennek látsz,
mit most még nem találsz
mit önmagadba zársz.
Nincs az a kincs, az a fény,
mit el nem érhetnél
valahol a végtelen végén.
Ott van a tűz, ami ég
a titkaink mélyén,
valahol a végtelen végén.
Mindig újabb titkokért
messze indulsz, s visszatérsz,
nem tudod, hogy elég egy lépés,
s az ingovány már járható,
a láthatatlan látható -
ha keresed, már jó.
És rájössz majd…