Még a szeme sem áll jól – tudom,
borzongok mégis, ha szól – de nagyon.
Sátáni mosolya meggyőző,
de érzem, pokoli tervet sző.
Látok egy-két szarvat, csak képzelem, lehet.
A száma csupa hat - hívni félek.
Lángot vet a szeme!
Ha rám néz, teljesen megigéz.
Tudom, sohasem alszik el,
mindig éber, mindig figyel!
Hogyha vele csak szóba állsz – akár,
onnantól nincs vissza út soha már.
Eddig még nem volt csak falfestmény,
de most már igazi hús-vér lény.
Ígér folyton mindent, s ha végül elhiszem,
cserébe viszi el majd a lelkem!
Máris vár a pokol,
hisz rám gondol.
Nincs ez jól.
Érzem, ellep a kénes füst,
félek, itt nekem készül az üst.
Ördögi tűz, ami hozzá küldött
angyalt hívtam,
mért is nem ő jött?
Ördögi tűz, ami hozzá űz
tőrrel a szívemben
perzsel az ördögi tűz.
(A refrén második része nem az enyém – azokat a zene változása miatt a
stúdiómunkák alatt tették hozzá.)
Csupa fekete holmit hord, igen
táncolni vele már rossz ómen.
A háza forró katlan, és nincs remény,
hisz többé nem ér a fény.
Ő sohasem alszik el,
mindig éber, mindig figyel
Ördögi tűz…