Könnyű dolgod volt, hisz vágytam rád,
s hittem, nem lesz tévedés.
Gyorsan jöttél, s gyorsan elhagytál,
fájó volt az ébredés.
Te csak úgy játszottál,
de igazán bántottál.
Elmentél, s én maradtam, darabokra törten.
- minden éjjelen.
Várt egy hosszú út, át a vaksötéten,
hol a mélység végtelen.
De azt mondtam, csak látomás,
hogy mindez csak egy állomás,
ami jött, s én elhagyom,
ahogy te is engem.
Annyi minden vár, mi vigaszt nyújt,
minden újabb reggelen.
Most már nem vagy más csak emlék és múlt
és már nem fáj úgy nekem,
…hogy te csak úgy játszottál,
hogy igazán bántottál.
S elmentél, én maradtam, darabokra törten….