Pálffy:
Elmúlt 6 óra – a stúdióba lép.
Minden rendben van: smink és öltözék.
Több száz férfi szív gyorsabban dobog,
ha meglátják a képernyőn, az arcuk felragyog.
Stahl:
Jól áll az öltönye, a nyakkendő is ász!
Ha nézed, a ruháján ráncot nem találsz.
Mindig csomó nő lóg az oldalán
a hangja pedig olyan mély, - mint az óceán.
Együtt:
Soroljuk a tényeket, minden jól halad,
együtt mondjuk el az újdonságokat.
Fél 7 és 7 között mi összetartozunk,
láthatják a nézők is, hogy jó páros vagyunk.
Stahl: Mindjárt én jövök, de éppen nevettet
Pálffy: Inkább örülnél, hogy ennyit nevethetsz!
Pálffy: És most egy rossz hír jön
Stahl: S én mondanék egy jót, de szólni sajnos nem tudok,
Pálffy: Mert beléd fojtom a szót….
Pálffy: Csak mondja a tényeket, de mindent eldarál,
Stahl: Ő meg a papírján semmit nem talál.
Együtt: A képernyőn már nem látszik, ha rossz passzban vagyunk,
de úgyis gyorsan elmúlik, s mi tovább dolgozunk.