(Duett Horváth Charlie-val)

Pest! - itt volt édes az élet.
Mennyi úri hely rázta éjszaka fel!
Est úgy nem érhetett véget,
hogy nem szólt még a jazz,
mert azt hallani kell!

Csak játszik a képzeletem…
már hallom, a konflis jön értem.
hát behunyom jól most a szemem,
s hagyom, hogy körbevigyen…

Fess, délceg férfiak éje,
hol jó a tiszti rang, s nőknek „kisztihand” jár
Szédít az orfeum fénye,
hol pár komédiás bárkit felvidít már.

S érzem, most egy percig tényleg olyan
mint volt rég egy átmulatott éj.
Most él a Pesti Broadway!
- mint régi úri szeszély.

S látni fogom a konflisomon,
az ódon házfalakat, a nagykörutat.
most kicsit más a világ…
S a Royalból hallani jól, hogy Zerkovitz szól.
- a Csókos asszony megy épp…
Később egy igen előkelő,
majdnem férjezett, szép úrinő
egyet kacsint, s huncutul int nekem.

Jó látni a Nemzetit még…
és a New York-ban inni egy kávét.

Pest! Bárhogy fest ma a kincsed
nálad ékesebb, nincs a földkerekén!
Ma pár színpad újra feléledt,
hol nem fakult a fény, mindegy, bármilyen vén.

Bennünk most egy percig tényleg olyan…
mint volt rég egy átmulatott éj.
Most él a Pesti Broadway!
- mint régi úri szeszély.

S látni fogom a konflisomon,
a házfalakat, a nagykörutat.
Kicsit más a világ…

S a Royalból hallani jól, hogy Zerkovitz szól.
- ma a Csókos asszony megy épp…
Később egy igen előkelő,
majdnem férjezett, szép úrinő
egyet kacsint, s huncutul int
s egy férfi nekem, hogy jönne velem..
lennék ledér, de most véget ér az utunk…