Tudom, talán észre sem vennék, hogy hasonlít hozzám
Ô is éppúgy az új kalandért él, látszik arcán
Ha szemébe nézek,
Érzem, hogy félek, hisz látom, hogy ő ugyanúgy néz, ahogy én.
Hamis bókokat minek is suttognék, úgyis átlátja
Hiszen ő is csak hazudik minden szót, s jól csinálja
Csak nevet, ha bántom - jól tudja, játszom.
Szeret és elhagy – csak nézem, s mintha magamat látnám….!
Ugyanúgy hajtja a vér
Megfogni semmi esély
Tudom jól, hiszen látom, épp olyan mint én.
Neki is győznie kell
(Mi) sohasem adnánk fel.
Félek, egymást végül így veszítjük el.
Talán ô is a telefon mellett ül, mégsem hívom fel
Tudom úgyis, hogy hiába hívnám el, úgyse jönne.
Lehet, hogy vége,
De sosem lesz béke, hisz a lényeg éppen a hadviselés.
Tudom jól, hogyha közelebb húzódnék, úgyis ellökne
Talán fél, hogy én belesodorhatnám a szenvedélybe.
Hűvösnek látszik - érzem, csak játszik.
Kaland vagy mégsem, félek, hogy már nem dől el úgysem.