Csend, félhomály
lenn a nézőtéren már.
Még a színpad szélén állsz,
és a végszavadra vársz.
Még egy perc és színre lépsz,
most dől el, hogy mennyit érsz.
De el ne áruld, hogyha félsz,
ma érted jöttek el,
hát nem számít, hogy épp mit érzel.
A díszpáholyból
néznek, minden nekik szól.
Látvány és show –
Míg kinn a fényben állsz, az arcod csillogó!
A díszpáholyból
néznek, mégsem látnak jól.
Minden új szereptől másképp néznek rád,
az álarc rég nincs rajtad, mégsem látnak át.
Néha jelmezedben alszol el,
és a díszletek közt ébredsz fel.
Akik jegyet vettek, nem hagynak itt már,
és ha jól játszottál vastaps vár.
A díszpáholyból…