Mint túl gyors folyó
- ahogy olvadt a hó -
elvitt tőlem,
fel sem ébredtem.
Az ablakból nézem én,
hogy lesz szürkébb a fény,
ám egy felhő-lepel
mindent nem fed el.
Itt voltál, s itt vagy bent,
s emléked meg nem ment,
de egy csepp fénysugár
rám is hullott már.
Könnyen jött – könnyen ment,
csak az ég sír ott fent.
S a kis napsütés
egy új ébredés…
Mint a szivárvány
nagy eső után;
ami szép, s ami kell,
hová tűnhet el?
Mint a szivárvány
nagy eső után;
talán egyszer, ha kell,
mégsem tűnik el.
Fájón eltűnő múlt,
rá csak vízpermet hull.
A naptól izzó színek
most is léteznek.
A föld, mely mély vízben jár,
lassan felszárad már,
És a kis napsütés,
egy új ébredés…
Mint a szivárvány…