Rég üres az ágyam,
s porba hullt szívem.
Már nem is kell, hogy várjam,
úgysem jössz sosem.
S az éjsötét magányban
csak egyvalami jó,
- egy vigasz, egy végszó:
Az a jó, hogy nem hazudhatsz már,
bármi vár, ezért biztosan nem kár.
Tudod én, mindig vállalom, hogy fáj.
De pár hamis szó tényleg nem hiányzik már.
Furcsa az a hajnal,
mibe átringat az éj.
S az ébredező zajjal
múltunkról mesél.
Mar belül a bánat,
de egyvalami jó
- egy vigasz, egy végszó:
Az a jó, hogy nem hazudhatsz már…
Nem könnyű végszó,
de így van, hát így jó.
Kulcs nem fordul a zárban,
és nem vár semmi sem.
De egy színlelt-szép világban
éppúgy nincs helyem.
A bánat sose múlik,
de egyvalami jó:
Hogy nem lesz több végszó…