- Na, hogyhogy erre jártál?!
vokál: - Ahogy látom, valami bánt!
Hetek óta nem jössz, nem keresel,
és nem is telefonálsz.
Nehogy bármit ígérj!
Nekem ennyi elég!
Úgyhogy megyek...
- Várj meg! Várj meg!
- Dehogy várok, nincs tovább!
- Várj meg! Várj meg!
- Könyörögni, sírni kár!
- Várj meg! Várj meg!
- Bolond lennék várni rád!
- Azért kaptál valami jót?!
- Az a pár éj szép volt, nem tagadom,
bánni sose fogom.
De már túl sok a kétség,
túl sok a csalódás!
Tudom, régóta máshova jársz,
nekem nem kell, hogy megmagyarázd!
Sok jóra itt semmi esély,
hát elmegyek én!
Mert nekem elég!
- Várj meg! Várj meg!
- Dehogy várok, nincs tovább!
- Várj meg! Várj meg!
- Könyörögni, sírni kár!
- Várj meg! Várj meg!
- Bolond lennék várni rád!
- Hova jutnál nélkülem?
Ez a kérdés hidd el, nem bonyolult,
hív százezer út.
Tudod bármi is vár rám,
jobb, mint a hazugság!
És ebből elég!
- Várj meg! Várj meg!
- Nem maradok én!
- Várj meg! Várj meg!
- Másra vágyom rég!
- Várj meg! Várj meg!
- Hát bolond lennék várni rád!