Ágnes balladája
Zséda
hogy végre belép,
kit hét óta már
szív-remegve várt,
úgy bízva még!
S a kávénak tükrében elnézte
mély-zöld szemét,
s a bánat árnyát…
mi lassan suhant át
arcán.
S ment a nyárban
jéggé váltan.
Egy szív bezárult…
Mint akit átok sújt,
csak körbe-körbe jár,
képzelt kíntól fáj.
Bár ne vinné tovább
bolond vágyát, szíve búját,
perc-örök bánatát.
Bár ne hinné tovább
a beleégett, belevésett
hajdani balladát.
Bár ne látná nyomát!
Vele ébred, sebet éget
arcán a régi könny.
Bár ne marná tovább!
Mindig mélyebb, egyre mélyebb…
Átfázva lépdelt a télvégi utcák kövén.
Egy lélek sem járt,
a kávéház sem élt -
régen bezárt.
Ám Ágnes még látta, hogy ott ül benn,
éppúgy, mint rég.
S egy jól ismert kéz
most simítja át
haját.
Ment a télben -
újra ébren.
A szív bezárult…
Mint akit átok sújt,
Bár ne vinné tovább
bolond vágyát, szíve búját,
perc-örök bánatát.
Bár ne hinné tovább
a beleégett, belevésett
hajdani balladát.
Bár ne látná nyomát!
Vele ébred, sebet éget
arcán a régi könny.
Bár ne marná tovább!
Mindig mélyebb, egyre mélyebb…
Bár ne vinné tovább
bolond vágyát, szíve búját,
perc-örök bánatát.
Bár ne hinné tovább
a beleégett, belevésett
hajdani balladát.
Bár ne látná nyomát!
Vele ébred, sebet éget
arcán a régi könny.
Bár ne marná tovább!
Mindig mélyebb, egyre mélyebb…
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Szirtes Edina
szövegíró: Szabó Ágnes
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 17653