SAJÓ SÁNDOR „ÉNEK 1918-BÓL” CÍMŰ VERSÉNEK SORAIBÓL IHLETÔDVE.
Uram, tudd meg, nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul,
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull.
De ezt a lelket itt hagyom örökre
S ez ott vijjog majd a Kárpátok havasán
Én belesírom minden, minden ôsi rögbe,
Igen ez, ez az én hazám.
Uram, tudd meg, itt akarok élni,
Apáink földjén, magyarul,
Tudd meg, hogy lelket nem fogok cserélni,
Ha nékem millió arany is hull.
E földet nem hagyom, de ôrzöm örökre,
itthon vagyok a Kárpátok havasán,
//: És vele élek, minden apró, kicsiny röggel,
Mert ez, ez, az én hazám.://