Tavaszi szél vizet áraszt,
Selyemszárnyú füvet fakaszt.
Kesely lovam lába alatt
Piros pipacs utat mutat,
Piros pipacs utat mutat.
Fejem fölött sólyommadár,
Utam arra, amerre száll,
Kerek világ az én hazám,
Sátrat verek a nagy pusztán,
Sátrat verek a nagy pusztán.
Refrén
Minden embernek lelkében dal van,
Saját lelkét hallja minden dalban,
Akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja mások énekét is szépnek.
Az én lelkem is tele van dallal,
Csak úgy érted, ha a szíved is hallja,
Gyere, énekelj te is velem egy szépet,
Hogy halld a mások énekét is szépnek.
Hova lett a virágillat,
A hajnalok madárdala,
Hűvös szellôk suttogása,
Piros pipacs ragyogása,
Piros pipacs ragyogása?
Hajnal hasad a Hargitán
Harmat ragyog a fák ágán,
Szívemre hull minden cseppje,
Összefolyik könnyeimmel,
Összefolyik könnyeimmel.
Repülj, repülj, sólyommadár,
Mert ott van az én hazám,
Hátam mögött magas hegyek,
Lábam alatt selyemvölgyek,
Lábam alatt selyemvölgyek.
Minden embernek lelkében dal van,
Saját lelkét hallja minden dalban,
Akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja mások énekét is szépnek.
Az én lelkem is tele van dallal,
Csak úgy érted, ha a szíved is hallja,
Gyere, énekelj te is velem egy szépet,
Hogy halld a mások énekét is szépnek.