Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Ahol a nap nyugszik km. Rico, Boomduck
SzóSzólók
Muki:
Megint tetten ért a hajnal
észre sem vettem hogy az összeomlott világ
elrohan mellettem én ezt szerettem volna nem számítanak a hibák
mert megtanultam értékelni a hazug szót
ami hátteret ad a mosolynak
ha másokban nem látjuk meg a jót
de tartalmat nyújt át a gondolat az igazsággal szemben
a holdfénye melegít de túl távol áll tőlem
mert én is attól rettegek hogy megismernek belülről is az emberek
mikor szenvedek éjjel csak pillanatnyi állapot
de észhez térek nappal
és felülemelkedek nagyobb tapasztalattal az életképeimen
ahol egy bűntől fénylő angyal marasztalja egy átutazó sóhaját
aki érdekből volt vétkes és a nap másik oldalánál tért nyugovóra
én egy más világban éltem de mára elég volt
nyomós okkal távoztam
köszöntem szépen
mert tudtam nem vagyok erősebb
de a vérben úszó szivárványról
lehulló esőcsepp sem váltja meg a királylányt egy koronával
bármennyire szeretné
olyan vizeken evezünk ahol beszállhatnál helyettem
és ha segítesz majd a remény tovább úszik
én felfedeztem egy új utat ahol a nap nyugszik.
Refr.
Csak ne keljen fel az nap
az éjből egy újabb falat
csak meg álmodhassam még egyszer
így hallom a szavad
csak ne fusson el az alkony
szavad így már nem hallom
( szsz,bd )
amit a sötétben látsz az égre visszavarrom.
ÁdE:
Némán szeretnék eltávozni de túl hangos a léptem
ne ébredj fel hajnalban
én este aztkértem
te szépen szótfogadtál mégis egyedül maradtál
majd az alkony fénye felébreszt cifra szókkal
meghátráltál
üres az ágy, batyuval vállon lépek az éjszakába
de ki tart számon
testhez áll a zé nadrágja
kormos és csendes, nem olyan reppes ez megnyugtat
esti záporba megyek mert az nemuntat
valami újat mindig mutat
hogy lehet szeretni az életet , felülemelkedni dolgokon
de ez csak képzelet
Ádi mégis erről képzeleg
hogy az alkonyban egy lány markolja majd mind a két kezed
eljön majd a nap hogy elragadja mi fontos
sajnos mindig jókor kel sajnos ő mindig pontos
de pont most mikor már hozzászokott szemünk
egymásé nem leszünk
te ezt lehet nem is érted
ahol a nap nyugszik Ádi arra ébred. ( yo, Ádi arra ébred)
Refr. 2x
Rico:
Most úgy érzem mintha minden a múltba húzna újra
könnyes szemmel fordulok el pár füstkarikát fújva
csak a napfény zavart
üres üveggel a kézben
egyedül azt bámulom SzSz BD fennt az égen
az árnyék uralkodott még a napfény meg nem jelent
várta hogy megszülessek majd isten ujból teremt
egy ideig ez jó volt
igen boldog voltam máshol
olyan kis világban ahol a padtársam is másol
olyankor te játszol a napfény gyümölcsével hisz már majdnem érett
ekkor fölnézel
az égbolt alkonyában két SZ betű világít
a három lovag egyben egy B-vel D-vel irányít
a felhők felett ezért a napsugárral sétálsz
én a holdról nézlek és kérdezem hogy miért állsz
ha feladtam a létem mint egy magányos farkas
ha nem figyelsz rám kérlek akkor is hallgass
hogy a tudat felülmúljon érzem erejét a holdnak
majd a fülembe súgjon
hogy van értelme a sornak
mégis elbújtam előled lehet gyávának tartasz
én a sötétben élek de te nappal hallgatsz
mert akkor alszom megint nincs aki felébresszen
ha az álomtündér legyint
egy érzelem szikrája amit nappal érzek
majd a szikla alá kúszik
és én ott kelek majd fel ahol a nap nyugszik.
Megint tetten ért a hajnal
észre sem vettem hogy az összeomlott világ
elrohan mellettem én ezt szerettem volna nem számítanak a hibák
mert megtanultam értékelni a hazug szót
ami hátteret ad a mosolynak
ha másokban nem látjuk meg a jót
de tartalmat nyújt át a gondolat az igazsággal szemben
a holdfénye melegít de túl távol áll tőlem
mert én is attól rettegek hogy megismernek belülről is az emberek
mikor szenvedek éjjel csak pillanatnyi állapot
de észhez térek nappal
és felülemelkedek nagyobb tapasztalattal az életképeimen
ahol egy bűntől fénylő angyal marasztalja egy átutazó sóhaját
aki érdekből volt vétkes és a nap másik oldalánál tért nyugovóra
én egy más világban éltem de mára elég volt
nyomós okkal távoztam
köszöntem szépen
mert tudtam nem vagyok erősebb
de a vérben úszó szivárványról
lehulló esőcsepp sem váltja meg a királylányt egy koronával
bármennyire szeretné
olyan vizeken evezünk ahol beszállhatnál helyettem
és ha segítesz majd a remény tovább úszik
én felfedeztem egy új utat ahol a nap nyugszik.
Refr.
Csak ne keljen fel az nap
az éjből egy újabb falat
csak meg álmodhassam még egyszer
így hallom a szavad
csak ne fusson el az alkony
szavad így már nem hallom
( szsz,bd )
amit a sötétben látsz az égre visszavarrom.
ÁdE:
Némán szeretnék eltávozni de túl hangos a léptem
ne ébredj fel hajnalban
én este aztkértem
te szépen szótfogadtál mégis egyedül maradtál
majd az alkony fénye felébreszt cifra szókkal
meghátráltál
üres az ágy, batyuval vállon lépek az éjszakába
de ki tart számon
testhez áll a zé nadrágja
kormos és csendes, nem olyan reppes ez megnyugtat
esti záporba megyek mert az nemuntat
valami újat mindig mutat
hogy lehet szeretni az életet , felülemelkedni dolgokon
de ez csak képzelet
Ádi mégis erről képzeleg
hogy az alkonyban egy lány markolja majd mind a két kezed
eljön majd a nap hogy elragadja mi fontos
sajnos mindig jókor kel sajnos ő mindig pontos
de pont most mikor már hozzászokott szemünk
egymásé nem leszünk
te ezt lehet nem is érted
ahol a nap nyugszik Ádi arra ébred. ( yo, Ádi arra ébred)
Refr. 2x
Rico:
Most úgy érzem mintha minden a múltba húzna újra
könnyes szemmel fordulok el pár füstkarikát fújva
csak a napfény zavart
üres üveggel a kézben
egyedül azt bámulom SzSz BD fennt az égen
az árnyék uralkodott még a napfény meg nem jelent
várta hogy megszülessek majd isten ujból teremt
egy ideig ez jó volt
igen boldog voltam máshol
olyan kis világban ahol a padtársam is másol
olyankor te játszol a napfény gyümölcsével hisz már majdnem érett
ekkor fölnézel
az égbolt alkonyában két SZ betű világít
a három lovag egyben egy B-vel D-vel irányít
a felhők felett ezért a napsugárral sétálsz
én a holdról nézlek és kérdezem hogy miért állsz
ha feladtam a létem mint egy magányos farkas
ha nem figyelsz rám kérlek akkor is hallgass
hogy a tudat felülmúljon érzem erejét a holdnak
majd a fülembe súgjon
hogy van értelme a sornak
mégis elbújtam előled lehet gyávának tartasz
én a sötétben élek de te nappal hallgatsz
mert akkor alszom megint nincs aki felébresszen
ha az álomtündér legyint
egy érzelem szikrája amit nappal érzek
majd a szikla alá kúszik
és én ott kelek majd fel ahol a nap nyugszik.
kapcsolódó videók
keressük!
