Szürke az ég és hull
egyre hull már a zord eső.
Locsolja a földet, a fákat
a könyörtelen öntöző.
És én csak baktatok, ballagok
hívlak, de nem jössz elő.
Sivár a táj és fúj
egyre fúj már a novemberi szél.
Ellepi a földet a fákat
a kristályosan fénylő dér.
És én csak baktatok, ballagok
hívlak, de nem jössz felém.
Ref.
Mondd már, hogy meddig várjak
még te rád?
Miért kell így epekedve várnom?
hé-hé, Baby mond már!