Marion:
Ami elmúlt már többé nem lehet

Kórus:
Ez a végzeted

Marion:
Minden remény lásd, homokként szétpereg

Kórus:
Üres fák ezek

Marion:
Mind, aki várt, aki kért, aki szólt, aki hívott, most menekül

Kórus:
Nem áll meg, menekül

Marion:
Végül itt maradok oly árván egyedül
Ami vár még rám bánat, szenvedés

Kórus:
Szemembe nézz

Marion:
Mikor új nap jön, hasít, mint a kés

Kórus:
Mint a szívverés

Marion:
Mind, ami volt, ami fájt, ami szúrt, ami kínzott, kalapált

Kórus:
Kalapált, kalapált, kalapált

Marion:
Igazából a szív volt az, mi hívta a halált
Az ég felzúg, hangom mennydörög

Kórus:
Hangod mennydörög

Marion:
Szívemben lásd istenek, ördögök

Kórus:
Istenek, ördögök
Istenek, ördögök

Marion:
Az ég felzúg a kék hegyek mögött
Tombol a szél s a fák keze eltörött

Kórus:
A fák keze eltörött

Marion:
Tántorgok, mint egy szélütött

-

Marion:
Ez hát a kezdet, ez az életünk

Kórus:
Néha tévedünk

Marion:
Találkozunk, majd szétszéledünk

Kórus:
Olykor elveszünk

Marion:
Már a viták, az imák, a beszéd és az álmok mind hazugok

Kórus:
Hazugok, hazugok, hazugok

Marion:
Frissül a szív, ha szeret, mint forrás, ha sziklán lezuhog
Ez a röntgenkép, ez a rossz tüdő

Kórus:
Ez a rossz tüdő

Marion:
Nincs több vallomás, beszélni sincs idő

Kórus:
Nincs több idő

Marion:
Most a rigók, a kutyák, a kövek, a virágok szava szól

Kórus:
Szava szól, szava szól, szava szól

Marion:
Nézd, az idő elfut, nézd, az idő araszol
A vágy elmúlt és porrá lett a csont

Kórus:
Porrá lett a csont

Marion:
Szíved alá bevackol egy vakond

Kórus:
Icipici kis vakond

Marion:
A fény kihunyt és nincs már több porond

Kórus:
Nincs már több porond

Marion:
Elmúlt minden baj elillan a gond
Az ég felzúg, a hangom mennydörög

Kórus:
Hangod mennydörög

Marion:
Szívemben lásd istenek, ördögök

Kórus:
Istenek, ördögök
Istenek, ördögök

Marion:
Az ég felzúg a kék hegyek mögött
Tombol az szél s a fák keze eltörött

Kórus:
Fák keze eltörött

Marion:
Az ördög útját jártam, mond isten merről jött?