Zira:
Csönd! Csitt kicsikém!Biztosan nagyon kimerültél. Szunnyadj kicsi fiú, álmod szép és vár! Felnőtt fejjel legyél majd, félelmes király!
Kovu:
Jóéjt!
Zira:
Jóéjt kis hercegem! Holnap megkezdem a kiképzésedet!
Minket csúnyán ide űztek,
Hol az életünk szegény,
Bizony mondom, ez egy gaztett,
Hát kemény ez a tény!
De már álmaimba tekint,
Ki a mélyben lát egy fényt,
Ez a pompás cica megint,
Lehet bosszó álló lény!
E hang te Szimba utószód,
A lány visít egy utolsót!
Az özvegyed sír hogy rivall,
Elringat e dal!
Ugye múltakat feledni,
Az a szép, sőtt nagy erény,
Na de vagyok én oly kemény,
Hogy ki betart meg nem él!
Nuka:
Azért kell egy bátor pacák,
Ki majd Szimba alá vág,
Zira:
Igen véres lesz a csatánk,
Hát csak bízd rám azt a fát!
Ha halál sír az bosszú zeng,
Az ellenpont a hulla csend,
A végzetünk így zúg, rivalg,
Száll egy sötét dal...
Zordon holt, de Zira bizony él,
Hogy óvja kölykét...
Legyen ő a vég, a gyilkos,
Aki szent bosszúnak él!
Nuka:
Aludj kicsi vakarcs,
Ö, vagyis édesen szunyálj!
Vitani:
Ha majd nagy és vad leszel,
Zira:
Légy majd új király!
Te hirdesd meg a háborút,
Csak rettegjék a nagy Kovut,
Nuka:
Az édes bosszú,
Vitani:
Hatalom!
Zira:
Hallom hányan zúgják,
Nuka és Vitani:
Kovut akarom!
Zira:
Téged vár a világ,
A bosszúvágy kitart,
A bűn az vért kíván!
Halld e sötét dalt!