Ültünk egy padon, kettesben Ő és én, kértem, fogja a kezem, úgy fáztam remegve még,
Csak telt az idő, egy szót sem szólt hozzám, mért nem vagyok jó Neked, elzokogtam hát
Veled szerelemből élni nem lehet, ki az aki elviseli szívedet, aki ha egyedül vagy, átölel, átkarol...
Veled szerelemből élni nem lehet, ki az aki elviseli szívedet, Én már nem tudom, így nem is akarom...
Mindig vártam, hogy újra lássam Őt, mondtam a szívem a régi, csak adj Neki erőt,
De a szavam már semmit, semmit nem jelent,szenvedek érted, kellett döntenem...
Veled szerelemből élni nem lehet, ki az aki elviseli szívedet, aki ha egyedül vagy, átölel, átkarol...
Veled szerelemből élni nem lehet, ki az aki elviseli szívedet, Én már nem tudom, így nem is akarom...
„Csak szeretném ha tudnád, hogy én, nem tudom miért, de úgy éreztem nem szeretsz már,
Fájt, hogy így történt minden, de nem bánom már, hisz az útam végén boldogság vár....”
Veled szerelemből élni nem lehet…….