Oly' rég csak járom az utam, fárad a láb,
Vándorúton velem együtt repül a nagyvilág.
Zötyög a szekér télen- nyáron,
Szívem Érted fáj csak nagyon,
Annyira hiányzol, Drága Virágszál.
Járom az utam, hosszú még az éj, de
Egyszer talán hazaérek végre.
Örökre itt leszek, többé el nem megyek,
Soha el nem engedlek Tégedet.
Járom az utam, hosszú még az éj, de
Egyszer talán hazaérek végre.
Örökre itt leszek, többé el nem megyek,
Soha el nem engedlek Tégedet.
Örökre itt leszek, többé el nem megyek,
Soha el nem engedlek Tégedet.
Alkonyatkor a fénylő égen arcod keresem,
A szélben állva érintésed bőrömön érzem.
Látod- látod, itt vagy velem
Minden percben a szívemben,
Sietek, mondom én, száz csókot küldök én, Édes Szerelmem.
Addig meg járom az utam, hosszú még az éj, de
Egyszer talán hazaérek végre.
Örökre itt leszek, többé el nem megyek,
Soha el nem engedlek Tégedet.
Járom az utam, hosszú még az éj, de
Egyszer talán hazaérek végre.
Örökre itt leszek, többé el nem megyek,
Soha el nem engedlek Tégedet.
Örökre itt leszek, többé el nem megyek,
Soha el nem engedlek Tégedet.
Járom az utam, hosszú még az éj, de
Egyszer talán hazaérek végre.
Örökre itt leszek, többé el nem megyek,
Soha el nem engedlek Tégedet.
Járom az utam, hosszú még az éj, de
Egyszer talán hazaérek végre.
Örökre itt leszek, többé el nem megyek,
Soha el nem engedlek Tégedet.
Járom az utam, hosszú még az éj, de
Egyszer talán hazaérek végre.
Örökre itt leszek, többé el nem megyek,
Soha el nem engedlek Tégedet.
Járom az utam, hosszú még az éj, de
Egyszer talán hazaérek végre.
Örökre itt leszek, többé el nem megyek,
Soha el nem engedlek Tégedet.
Örökre itt leszek, többé el nem megyek,
Soha el nem engedlek Tégedet.