Szerelemben nincs határ, sokan mondták már,
Álmaimban sincs más lány, a füledbe súgnám.
Egyedül az élet 'mit sem ér, jól tudod,
Ha velem vagy, elmúlik a bánatom.
Te vagy a napsugár, aki simogat,
'Mikor nagyon fázom,
Jégvirágos éjszakákon Rólad álmodom,
Mert ez a napsugár nekem csak Te vagy,
Beragyogod lelkem,
S ha kérdik majd, én elmondom:
Örökre a Tiéd lettem.
Odakint a fenyők ágát eső öntözi,
Egy szerelmes szív a másikat csókkal köszönti,
És kezed puhán hozzám ér és a testem megremeg,
Soha ne felejts el engemet.
Te vagy a napsugár, aki simogat,
'Mikor nagyon fázom,
Jégvirágos éjszakákon Rólad álmodom.
Mert ez a napsugár nekem csak Te vagy,
Beragyogod lelkem,
S ha kérdik majd, én elmondom:
Örökre a Tiéd lettem.
Te vagy a napsugár, aki simogat,
'Mikor nagyon fázom,
Jégvirágos éjszakákon Rólad álmodom,
Mert ez a napsugár nekem csak Te vagy,
Beragyogod lelkem,
S ha kérdik majd, én elmondom:
Örökre a Tiéd lettem.
Te vagy a napsugár, aki simogat,
'Mikor nagyon fázom,
Jégvirágos éjszakákon Rólad álmodom,
Mert ez a napsugár nekem csak Te vagy,
Beragyogod lelkem,
S ha kérdik majd, én elmondom:
Örökre a Tiéd lettem.
S ha kérdik majd, én elmondom:
Örökre a Tiéd lettem.