Kemény, de lehet remény
Álom, az erőt már várom,
Vágyak, de szépek a szárnyak
Az életérzést megkívántam.
Egy ágy, miben a fekvés csak vágy
A vándor, kinek az otthon a mámor
Az érték, nem aranyban mérték
Hanem egy tollban, és mégis milyen nehéz.
Refrén
Látod, ahogy felgyullad a fény
A várakozás már nagyon, de nagyon-nagyon vén,
De mégsem jöhet el egy hamar
Addig majd más megvéd, eltakar.
A foltokra van megoldás
A szemekben egy reménysugár
A nap is elő jön a felhő mögül,
A bölcsesség és az igazság végre melléd ül.
Refrén
Látod, ahogy felgyullad a fény
A várakozás már nagyon, de nagyon-nagyon vén
De mégsem jöhet el egy hamar
Addig majd más megvéd, eltakar.
Refrén II.
A te kapud résnyire nyitva,
De mit gondolsz, ha kulcs a zárban,
Te döntesz, hogy merre tovább
Tiéd a választás, most légy ember legalább.