Verse:
Sétálok az utcán, s a fény
Árnyékot vet az aszfaltra
Fiatal vagyok de úgy érzem
Hogy semmit sem tettem le még az asztalra.
De itt van Ő és én,
Próbálkozok mintha muszáj volna.
Én csak azt szeretném,
Hogyha mindig neked szólna
Refrén:
A dal
Nincs semmi baj.
Nem értem hogy mi az ami téged zavar.
Azt mondtad senki
Nem tudna úgy mint ő, de
Szerintem elég lenne kettőnknek, ez a nagy világ.
Tudom hogy fáj.
Tufom hogy félsz.
Tudom hogy kiszállnál belőle,
Te többet érsz.
Azt mondtad nem jó,
Szerinted nem menne.
Ha itt lenne egy bomba jó nő
Én akkor is téged látnálak benne.
Verse:
Sétálok az utcán, s a fény
Árnyékot vet az aszfaltra.
Fiatal vagyok és már ideje lenne
Valamit letenni az asztalra.
Fekszem az ágyban s épp,
Kezem rajta nyugszik.
Megfogom próbálni,
Szívem addig úgysem nyugszik.
Refrén:
Súgd a fülembe
Súgd hogy csak én,
És ne kelljünk fel többé az ágyból.
Megfogod a kezem,
Ajkunk összeér,
Csak fekszünk és nem tudunk magunkról.
Tudom hogy fáj.
Tufom hogy félsz.
Tudom hogy kiszállnál belőle,
Te többet érsz.
Azt mondtad nem jó,
Szerinted nem menne.
Ha itt lenne egy bomba jó nő,
Én akkor is téged látnálak benne.