Artoscsaba:
Az ablakból szeretem nézni ezt az esőt,
utálom a gólt amit lesből rúgtak, kiszúrtak velem, és ismerem magam,
hogy lesz buktató, de nem leszek udvarló az udvarból, kivágom
a mikrofon, a gitárom, erről szól száztíz álmom,
a dobom érzés, késés vagy picit siet,
a hip hop újjászületés és a sír lett nekem,
a tripla X a korom, nem márka jelzés,
Csabától egy trek, amit felvés agyad falára,
a beatnek szakálla is lehet,
ne erőltesd, de tervem van veled,
szeret, nem szeret, lassan nincsen szirom,
a balhét a békességemmel szítom,
eget alkotok torkom szakadtából,
más a véleményem erről a szakmáról...


Refrén: (Feri)
Olyan régen volt már tavasz,
Olyan régen voltam már kamasz,
Olyan régen mondtad már, hogy maradsz,
Feri nem paraszt, csak szemtelen....


Mc Gőz:
Minden egyes szó amit kigondolok fejben,
minden egyes rejtett infó a nyelvben,
amit kimondok csak sejtem,
te meg csak érzed,
az is lehet, hogy csak egy részlet,
ami megfog és véged,
mindkettőnkben él tovább, mint egy képlet,
amiben te vagy az A én meg a B, érzed?
és ki tudja mi lesz a Cnégyzet?!
a hip hop miatt dobom el a széket,
és érzem, hogy tennem kell valamit, ami szívből jön, soha nem hamis,
Gőzy ilyen volt, mindig ilyen marad, ez az én számom csakis...


Refrén

Boomduck:
Mindig úgy próbáltam reppelni, mintha az eső alatt állnék,
magamból egy darab, plusz belőled egy árnyék,
amit átölel egy szivárvány, ez a balkán gyümölcse,
süket szobában, izzadva reppelünk egy ferde tükörbe,
amit visszahallasz, egy hangos napló egy lemezen,
a narrátor a lelkünk, az életünk egy szerepben,
ez egy forgatókönyv nélküli történet,
csak egy darab, nem alkot körképet,
de megmarad örökké, beleivódik a korba izzó vörös bélyegként,
ha angyal lettem volna, most szarvakkal érkeznék,
de magam elé engedlek, gyere hallgatlak, mondd végig,
amíg a nap kerül minket, ezernyi hold vérzik,
próbál az eső alá bújni, erőt venni más hibájából,
betört üveg alatt kilábalni, más szilánkján,
utána szerte szórják a fájdalmat, elbújva az erdőben,
én itt leszek örökké, emlékezve az utolsó esőre...

Refrén


FankaDeli:
Reppelve szóltam, de nem a reppereknek,
pár sztorim írtam le az embereknek,
huszonhárom innen, negyvenöt onnan,
az életem napról napra, száznyolcvan fokban,
hip hopot csinálni nem is olyan könnyű,
főleg olyat, hogy ne lássanak a könnytől,
mintha könyvből olvasnám a sorokat,
az életünk lemezeken képnélküli sorozat,
pont olyat ne akarj, amilyet már láttál,
amerika más világ, a balkán ami rád vár,
a lemezem egy ezres, ez az ára nem az értéke,
sok fiú és lány kapaszkodik bele két kézzel,
ez nekem jól esik, erőt ad sokszor,
példának születtem, a sors maga után vonszol,
elrettentő sebeim intőjelként véreznek,
a szivárvány színei reményként érkeznek...