Ketyeg az óra!
–Már senki nem keres.
Cuccaid eltűntek.
„Jót tenne” egy feles.
Bár szívesen szólnál,
de már nincs igazán Kihez,
-a Halál lassan kábít,
s magának „felfedez”.
Pisilned kéne.
–Mást most nem is érzel.
„Egy köpenyes” gesztikulál,
s csak fehéren nézel.
Már indulnál is,
- de finoman visszalöknek:
ágyadhoz vékony csövek,
s finom műszerek kötnek.
Hang nincs a „TV-n”,
s nincs „távirányító”!
Az „adás” számodra
már csak torzan „fogható”!
Rajta színes vonalak
egymással kergetőznek.
-„Arcaik ráncosak”,
és kisimulni készülődnek.
Hosszú volt ez az év!
Túlontúl hosszú!.
Mégsem forr fejedben
féktelen bosszú.
–Mindenki megtette,
amit csak tehetett,
-a pap is feladta már
az utolsó kenetet.
Arcodon a kín hideg vize
ridegen lepereg.
Kedvesed szorítja végül
szipogva hűs kezedet...