MRS. LOVETT:

Egy vásárló!

Állj! Kedves úr! Hova siet?
Azt hittem, a szemem kísértetet lát!
Üljön uraságod le! Mire vár? Csüccs!
Immár hetek óta Be se tévedt senki se!

Várjon, kiszolgálom mentem
Elnézést, de kissé kótyagos e fej
(Uh! Mi ez?) Boltom úgy kerülik el
Mintha leprajárvány dúlna nálam
(Nen, te nem!) Kiteszem a lelkem!
De az utca népe ide se szagol
A pitéhez nyilván sört is parancsol

Sajnos tudom, mi a hézag
Nincs a pitéimnél Londonban rosszabb
Ezért nem megy a bolt Be kell látnom
Rossz ómen. Én gyártom…
És jó? Nem!
Nincs Londonban rosszabb!
Nem mondhatok mást:
Nincs Londonban rosszabb!
Egyen csak egy harapást!


Csak köpjön, nem sért meg
Ha nyíltam kimondja:

Ez moslék, nem étek…
A sör majd lemossa
Nincs Londonban rosszabb

Ami nem is csoda, hisz a hús
Hogyha van, méregdrága
Az ám… van, kinek szájában már
Bizony összefut a nyál
Attól, ha… az utcán
Döglött állatot talál!

Mooney néni boltja jól megy
Irigyelném is én, ha nem tűnne fel
Hogy a cicamicák sorban tűnnek el
Szóval, jó kis firma
Úri hely… Az a kár
Hogy egy cica-pite gyár!
Hát nem rémes, kérem?
Én biz inkább macskamentesen sütök
Meg hát átkozottul fürge az a dög… !

Rossz időket élünk, úgy ám
Ennél sosem volt még Londonban rosszabb
Ez a pite csupa zsír
És bőrke, oly rossz, ó
Ha ránéz, csak szánja
Nem foszló, csak oszló
S az íze…
Olyan árva…
A nő, ki itt él
S a pitéjénél Nincsen Londonban rosszabb

Jaj, sír. Ver a sors.
Ver a sors… !