Verse 1.:
Sokat lennék veled,
Ez ésszerű vágy.
A fájdalmakból elegem van már.
Azért van a tavasz,
És arra van a nyár,
Hogy szenvedéjünk egymásra vár.
Verse 2.:
Kiabálj!
Engedj el mennem kell már.
De mit tehetnék ha szólít a vágy?
Kiabálj!
Tudom, hogy neked is fáj.
A vérem izzik és türelmetlen már.
Refr.:
Szerelem, ez az ötödik elem,
Egy lég üres tér hol nincsen gyűlölet.
Szerelem, terhét vállamon viszem,
Egy jelre várok és indulnék vele.
Szerelem, ez az ötödik elem,
Tüze éget ott el bár hová megyek.
Szerelem, erről szól az öt elem,
Nélküle nincs, nincs, nincsen semmi sem.
szóló...
Verse 3.:
Sokat lennék veled,
Ez nekem nem nagy vágy.
A fájdalmakból elegem van már.
Nem jó ez a tavasz,
És nem jó ez a nyár,
A szenvedéjed másra vár.
Verse 2.:
Kiabálj!
Engedj el mennem kell már.
De mit tehetnék ha szólít a vágy?
Kiabálj!
Tudom, hogy neked is fáj.
A vérem izzik és türelmetlen már.
Refr.:
Szerelem, ez az ötödik elem,
Egy lég üres tér hol nincsen gyűlölet.
Szerelem, terhét vállamon viszem,
Egy jelre várok és indulnék vele.
Szerelem, ez az ötödik elem,
Tüze éget ott el bár hová megyek.
Szerelem, erről szól az öt elem,
Nélküle nincs, nincs, nincsen semmi sem.
szóló...
Refr.:
Szerelem, ez az ötödik elem,
Egy lég üres tér hol nincsen gyűlölet.
Szerelem, terhét vállamon viszem,
Egy jelre várok és indulnék vele.
Szerelem, ez az ötödik elem,
Tüze éget ott el bár hová megyek.
Szerelem, erről szól az öt elem,
Nélküle nincs, nincs, nincsen semmi sem.
Szerelem.