Ami marad
SzóSzólók
"- Tudod mi az a szabad asszociációs írás?
- Nem.
- Azt jelenti, hogy kézbe veszel egy ceruzát, hozzáérinted a papírhoz és elkezdesz írni. Nem nézed meg, és nem gondolod végig, hogy mit írsz, csak hagyod, hogy a kezed vigyen. És egy idő után ha elég sokáig csinálod, olyan gondolatok is felszínre törnek, amelyekről nem is tudtál. Olyasmi, amit valahol hallottál, vagy... vagy egy érzés, amit mélyen elrejtettél. Írtál már ilyet valaha?
- Igen." (Hatodik érzék)
/ÁdE/
ez megmérettetés, erre egy élet kevés
mindig önmagam emésztem, pedig az éheztetés
kicsit csontos vagyok, fáradok ritmusától
nekem minden nap az első, elcseszett inkubátor
de így is lélegzem, kiizzadtam a holnapot,
most hol vagyok? már emlékszem, én passzolok, te orrba dobsz
a kézfogás is vérre megy, azt mondom ne tovább!
fáj, amit a sors a vállamra tetovál,
rotál a mintája, randomba változik
a gond, tudod, halkan jön, de hangosan távozik
mellőled is, az egyetlen mi gátol
mosolygó emberek a lelki traumáktól
az igazság áll nyerésre, de harcolj! maradj!
mert a mimikádtól az arcod az arcomra fagy
kaptam beutalót nagyszív miatt elvonó kúrára
az eszemen szélcsend, amin egy széltoló túljárna
ha holnap összefutunk, lesz egy szar sztorim
hogy kézzelfoghatót akartam, de maradt a pantomin...
refrén 2x:
van egy gyógyír az átkokra, ami marad
van egy jó hír a számodra, ami marad
ami a rémálmodat átmossa, ami marad
hogy ami marad harag, hogy ami marad harag
/Muki/
benéztem az ablakon, ha zárt ajtót találtam
megtisztított a csend, a környezet zajában,
messziről jöttem, nagy kerülőt téve,
hogy egy torz tükörben nézzem, ez a világ vajon szép-e...
az élet része, hogy a sors írja a véletlent,
majd bírálja a jelen, hogy elvesztem-e, mit féltettem,
értelmet találtam, követtem a jeleket,
azonosultam a szöveggel, mert összefüggést keresek
elengedtem mindent, gyűlöletet, bosszúvágyat,
de a jó és a rossz, kik felettem konzultálnak,
nem fejtem meg a létet, mert az élet nevű szótár
kimondja, hogy a tett többet ér bármely szónál,
nem álmodoztam soha, felfogtam mi a valóság,
és két kezemen sem tudnám megszámolni
a tanulságok sorát, miközben te játszol,
én önmagam adom, bár néha mást vetít a vászon,
láttam félelmet arcokon, aki szeret, miért tévedne?
de elmosnak a strigulák alanyi jogon ítélkezve,
lehet bocsánattal tartozom, pont neked, vagy épp másnak,
önként megyek, hogy ne higgyetek tökéletes társnak.
refrén 4x
- Nem.
- Azt jelenti, hogy kézbe veszel egy ceruzát, hozzáérinted a papírhoz és elkezdesz írni. Nem nézed meg, és nem gondolod végig, hogy mit írsz, csak hagyod, hogy a kezed vigyen. És egy idő után ha elég sokáig csinálod, olyan gondolatok is felszínre törnek, amelyekről nem is tudtál. Olyasmi, amit valahol hallottál, vagy... vagy egy érzés, amit mélyen elrejtettél. Írtál már ilyet valaha?
- Igen." (Hatodik érzék)
/ÁdE/
ez megmérettetés, erre egy élet kevés
mindig önmagam emésztem, pedig az éheztetés
kicsit csontos vagyok, fáradok ritmusától
nekem minden nap az első, elcseszett inkubátor
de így is lélegzem, kiizzadtam a holnapot,
most hol vagyok? már emlékszem, én passzolok, te orrba dobsz
a kézfogás is vérre megy, azt mondom ne tovább!
fáj, amit a sors a vállamra tetovál,
rotál a mintája, randomba változik
a gond, tudod, halkan jön, de hangosan távozik
mellőled is, az egyetlen mi gátol
mosolygó emberek a lelki traumáktól
az igazság áll nyerésre, de harcolj! maradj!
mert a mimikádtól az arcod az arcomra fagy
kaptam beutalót nagyszív miatt elvonó kúrára
az eszemen szélcsend, amin egy széltoló túljárna
ha holnap összefutunk, lesz egy szar sztorim
hogy kézzelfoghatót akartam, de maradt a pantomin...
refrén 2x:
van egy gyógyír az átkokra, ami marad
van egy jó hír a számodra, ami marad
ami a rémálmodat átmossa, ami marad
hogy ami marad harag, hogy ami marad harag
/Muki/
benéztem az ablakon, ha zárt ajtót találtam
megtisztított a csend, a környezet zajában,
messziről jöttem, nagy kerülőt téve,
hogy egy torz tükörben nézzem, ez a világ vajon szép-e...
az élet része, hogy a sors írja a véletlent,
majd bírálja a jelen, hogy elvesztem-e, mit féltettem,
értelmet találtam, követtem a jeleket,
azonosultam a szöveggel, mert összefüggést keresek
elengedtem mindent, gyűlöletet, bosszúvágyat,
de a jó és a rossz, kik felettem konzultálnak,
nem fejtem meg a létet, mert az élet nevű szótár
kimondja, hogy a tett többet ér bármely szónál,
nem álmodoztam soha, felfogtam mi a valóság,
és két kezemen sem tudnám megszámolni
a tanulságok sorát, miközben te játszol,
én önmagam adom, bár néha mást vetít a vászon,
láttam félelmet arcokon, aki szeret, miért tévedne?
de elmosnak a strigulák alanyi jogon ítélkezve,
lehet bocsánattal tartozom, pont neked, vagy épp másnak,
önként megyek, hogy ne higgyetek tökéletes társnak.
refrén 4x
kapcsolódó videók
