Az életemböl elvitted, sajnos elvitted a fényt
most már minden nap sötet és szomorú
én nem tudtam hogy ez lesz majd, elvakított a fény
a hétköznapok boldogságát te hoztad elém.
Verse2:
Az életemböl elvittél egy pici darabot
ami fontosabb volt mindennél talán
hisz ellopni a más örömét nem is nagy dolog
nem tudtad azt a szívem csakis te érted dobog.
Ref: 2x
Hisz a tél után újból tavasz lesz, ismét kisüt majd a nap
a szívünkben érezzük majd a langyos napsugarakat
minden sötét felhöt szétzavar a hüvös tavaszi szél
és boldogságunk lassan visszatér.
Verse3:
Legördül a függöny az életem szinpadán
a hosszú útra visszanézek én
a legfontosabb szerepemet elrontottam én
a cime az volt sajnos "a szerelem s te+en".