Nem kell a szó, nem kell az érv,
Ez a te világod, nem az enyém,
Éled a hős, nagy szerepét,
Ahol minden teher, csak a tiéd,
Hiszed, hogy él, még a remény,
Hogy megleld, aki te voltál rég,
Ki néha még küzd, az álmaiért,
És titokban az égre is néz,
Rég volt,
Igen, rég volt,
Szép volt,
Igen, szép volt,
Mikor az égbolt, szabad és kék volt…igen,
Másnak láttad még,
Valahol, utazol,
A végtelen felé, szabadon,
Már láttad a fényt, de néha még félsz,
Hogy, a láthatatlan tömegben élsz,
Valamiért, vagy valakiért,
Meghalnál, csak még nem vagy rá kész,
Mert van néhány szó, pár hamis érv,
Mi az egódat is átveri még,
Rég volt,
Igen, rég volt,
Szép volt,
Igen, szép volt,
Mikor az égbolt, szabad és kék volt…igen,
Másnak láttad még,
Hányszor kérted már,
Hogy újból rátalálj…