Forog a világ, forgatja önmagát.
Valaki megáll, nézi mit csinál.
Meglátja magát, ahogyan nem látta még.
Nem rajta múlik, merre tart a lét-kerék,
Forgatják annyian, hogy az épp elég.
Hagyom, hogy vigyen oda, ahol lennem kell.
Kinyitom szemem, hátha akad égi jel.
Kinyitom fülem, halljam, ahogy suhanunk,
Ahogy a fejünk felett suhan el a tudatunk.
És közben nem tudjuk, hogy utazunk,
És csak egy útifilmet forgatunk.
Forog a szobám, velem zuhanok valahová.
Ágyam a hátamon, vszem a Föld Anyát,
Viszem oda, ahova csak képzelem.
Derengve rémlik álmos képeken,
Hogy egyszer láttam már,
Ahogy forog a világ.