Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár,
Sárga lába, kék a szárnya, ó, be gyöngyön jár.
Híva engem útitársnak, el is megyek én,
Nincs Erdélyben olyan leány, ki megtartson már.
Jaj, ha elmégy, megyek én is,
Hogy ne szánnám galambomat hívségéért is,
Mikor immár halál fia rám nevet mégis.