Fénytől lángolt az egész város,
Vörösen izzott a házak fala,
Ott, ahol az ég a földdel határos
Kilépett elém Isten angyala.
Szárnya cirógatta arcom,
Halkan, énekelve beszélt,
Angyal hoz nem illő módon
A fülembe súgta: Ne félj!
Ez még nem a vég, csak messzire jutottál,
Mert csak most kezdődik el az utolsó bál.
Ahol minden arc mögül egy másik vigyorog rád,
Ahol nincs törvény, csak soha véget nem érő tánc!
Mintha nem hallottam volna,
Kimentem a Világvége térre,
És könyörögni kezdtem,
Hogy legyen már tényleg vége.
De részvétlen volt Isten,
és nem engedett a kérésnek.
Elküldött közétek beszélni.
Jónást, Ninivébe.
Ez még nem a vég, csak messzire jutottál,
Mert csak most kezdődik el az utolsó bál.
Ahol minden arc mögül egy másik vigyorog rád,
Ahol nincs törvény, csak soha véget nem érő tánc!
Sohavégetnemérő bál! Sohavégetnemérő tánc!