Csillagtalan éjjel józanuló fejjel hazafelé tartok.
Hazugság volt minden,végre megismertem az igazi arcod.
Lehullott szememről a rózsaszínű fátyol amit rákötöttél,
Egy percre megállok,temetek egy álmot amit összetörtél.
Oszlanak a felhők,ők voltak az elsők akik tudtak erről.
Kelet felől virrad és egy halvány csillag rám mosolyog fentről.
Szinte hallom hangját,térj magadhoz pajtás,ki lehet ezt bírni,
Hamis boldogságért,asszony hazugságért nem érdemes sírni.