Nem az
Horus & Őzi
Horus & Őzi,Botzi: Nem az...
Őzi:
Itt semmi nem a régi, haladunk a korral,
csak én nem fogom fel, szurkálódunk szóval,
tegnapot túl éltem, a mait meg próbálom,
a holnaphoz lefekszem, mert a szerencse csak szép álom.
Riadó reggel, kávé majd rohanás
sablonos érzés ez a mindennapos körforgás,
furcsaságok hada, köztük elégé érdekes,
hogy azt kell megbecsülnöm, ami természetes.
Másnak vagy neked, nektek vagy önöknek a lényege csak 1,
hogy csurogjon a főnöknek ígért,ígéret,mely poénnak tárgya lesz
olvass hazugságot,talán időben ágyba tesz,
vacsora után egy csók még a párodnak, egy nagy mosoly neki,
hogy nyugodtan álmodjak.
Orvosban bízni elég bizonytalan, kis koma
ha fel is mutat valamit az a pénzért vett diploma!
Refrén:
Ez a világ nem sokat kér,
sőt elfelejti mit ígér,
hogyha nem figyelsz és nem fülelsz.
Mindenbe bele szól az élet,
neki nem mindegy, hogy élet,
neki nem számít a külső,
neki nem számít a méret,
hogyha kéred megmutatja
mi az,ami nem az. Hát semmi...
minden más úgyhogy Szevasz!
Horus:
Ez egy jobb, ez egy bal csak úgy csattan a szó,
ha megjelensz az úton,csak 1 hang hallható,
tudom unalmas a adó,de csak én vagyok a bátor,
a többi seggel menekül pedig nem 1 diktátor jött vissza:
Uuhh...nagy menő,Hé főnök az izom trikó tiszta redő!
Azta! Paradicsom madár a légtérben,
melegfront érkezik kis nyomás a végbélben
ezt ugye bár senki nem hiszi el nekem,
nem baj, a lényeg, hogy én vágom
mit is rejteget a sejhaj,de mégis
nem már, mit látnak a szikla, pedig az
ilyen fasziknak elég egy csöppnyi szikla,
és robban a könnybomba. Pityereg a nyomorék,
apucinak telefon a lopakodó oda lép és támad,
nehogy a fiad seggébe állítsam a lábad.
Héé töröld már meg a szádat!
Refrén:
Ez a világ...
Botzi:
Dobnak egy respecktet,ahogy kenem el a streeten,
Nem vagyok Pál utcai, nem rágódom a gitten.
Jól van túl vicce, van pár nevetséges fazon,
Tele velük néhány megrakodott vagon,
felgyülemlet vagyon, meg a vastagbőr az arcon,
helyet kínál annak amit úgy hívnak haszon.
Nézd csak ezt a kölyköt!
Azt sem tudja mit beszél, azt hiszi, majd előre
tolja tán a szembeszél?
A Kárpátok ölete,kicsi helyen, nincsen getto,
Ez nem Bronx fiam, csupán szád szélén a lecsó,
Lecsordul, mint bizalmatlan könnycsepp az arcon,
Csak a rím kitartson, míg túl jutsz a harcon,
Lóg rajta a pelenka, mint tehénen a gatya,
Ordítja respeckt, MoFaya,
Ha túl erőltet bármit,egyszerr fázik
Sem ő, sem a világ nem az aminek látszik!
Refrén (3x):
Őzi:
Itt semmi nem a régi, haladunk a korral,
csak én nem fogom fel, szurkálódunk szóval,
tegnapot túl éltem, a mait meg próbálom,
a holnaphoz lefekszem, mert a szerencse csak szép álom.
Riadó reggel, kávé majd rohanás
sablonos érzés ez a mindennapos körforgás,
furcsaságok hada, köztük elégé érdekes,
hogy azt kell megbecsülnöm, ami természetes.
Másnak vagy neked, nektek vagy önöknek a lényege csak 1,
hogy csurogjon a főnöknek ígért,ígéret,mely poénnak tárgya lesz
olvass hazugságot,talán időben ágyba tesz,
vacsora után egy csók még a párodnak, egy nagy mosoly neki,
hogy nyugodtan álmodjak.
Orvosban bízni elég bizonytalan, kis koma
ha fel is mutat valamit az a pénzért vett diploma!
Refrén:
Ez a világ nem sokat kér,
sőt elfelejti mit ígér,
hogyha nem figyelsz és nem fülelsz.
Mindenbe bele szól az élet,
neki nem mindegy, hogy élet,
neki nem számít a külső,
neki nem számít a méret,
hogyha kéred megmutatja
mi az,ami nem az. Hát semmi...
minden más úgyhogy Szevasz!
Horus:
Ez egy jobb, ez egy bal csak úgy csattan a szó,
ha megjelensz az úton,csak 1 hang hallható,
tudom unalmas a adó,de csak én vagyok a bátor,
a többi seggel menekül pedig nem 1 diktátor jött vissza:
Uuhh...nagy menő,Hé főnök az izom trikó tiszta redő!
Azta! Paradicsom madár a légtérben,
melegfront érkezik kis nyomás a végbélben
ezt ugye bár senki nem hiszi el nekem,
nem baj, a lényeg, hogy én vágom
mit is rejteget a sejhaj,de mégis
nem már, mit látnak a szikla, pedig az
ilyen fasziknak elég egy csöppnyi szikla,
és robban a könnybomba. Pityereg a nyomorék,
apucinak telefon a lopakodó oda lép és támad,
nehogy a fiad seggébe állítsam a lábad.
Héé töröld már meg a szádat!
Refrén:
Ez a világ...
Botzi:
Dobnak egy respecktet,ahogy kenem el a streeten,
Nem vagyok Pál utcai, nem rágódom a gitten.
Jól van túl vicce, van pár nevetséges fazon,
Tele velük néhány megrakodott vagon,
felgyülemlet vagyon, meg a vastagbőr az arcon,
helyet kínál annak amit úgy hívnak haszon.
Nézd csak ezt a kölyköt!
Azt sem tudja mit beszél, azt hiszi, majd előre
tolja tán a szembeszél?
A Kárpátok ölete,kicsi helyen, nincsen getto,
Ez nem Bronx fiam, csupán szád szélén a lecsó,
Lecsordul, mint bizalmatlan könnycsepp az arcon,
Csak a rím kitartson, míg túl jutsz a harcon,
Lóg rajta a pelenka, mint tehénen a gatya,
Ordítja respeckt, MoFaya,
Ha túl erőltet bármit,egyszerr fázik
Sem ő, sem a világ nem az aminek látszik!
Refrén (3x):
kapcsolódó videók
