Elkerült a jószerencse világéletemben,
Mindig azok bántottak meg akiket szerettem.
A jó barát, a szép asszony mind elpártolt tőlem,
Az is akit úgy szerettem,tiszta szívvel önfeledten,
Jaj de nagyon csendes ember lett már énbelőlem.
Néha nagyon bánt az élet,az Isten is látja,
Bánom is én,rágyújtok a bojtos kis pipámra.
A kalapom egykedvűen a szemembe vágom,
Egy szál szegfűt mellé tűzök,egy szép nótát elfütyülök,
Megélek én valahogyan ezen a világon.