Elsárguló őszirózsák súgjátok meg nékem,
Szeret-e még az a kislány,vagy csak játszik vélem?
Súgjátok meg ha a szíve titkon másért vérzik,
Hogy a csendes éjszakákat ne zokogja végig.
Elmegyek a kerted előtt,sírnak a virágok.
Mért fordulsz el,talán sírsz is mikor arra járok.
Ha sírni tudsz szíved is van,amely néha fáj is,
Mért kell neked eltitkolnod hogyha gondolsz rám is.
Ugyan mivel bántottalak,ugyan mit vétettem,
Hogy én neked mindenkitől idegenebb lettem.
Nem szólsz hozzám,nem is beszélsz oly szépen mint régen,
Mint az elmúlt boldog időnk,álmunk idejében.
Nem kell nékem a te csókod,adhatod már másnak.
Bár sohase hittem volna hazug vallomásnak.
Bár sohase hittem volna,nem fájna most semmi,
Nem kacagna,nem mutatna ujjal énrám senki.
Kikacag az egész világ,ujjal mutat énrám.
Mert azt a lányt,kit szerettem elvehette már más.
Hegedűszó,muzsikaszó elrabolta tőlem,
Úgy érzem hogy holnapután lesz a temetésem.
Elmegyek az esküvődre tiszta feketében,
Letérdelek a templomnak egyik szegletében.
Térden állva imádkozok,a jó istent kérve
Hogy itt legyen esküvődön szívem temetése.