Elfelejtett álmok,kétszínű üres szavak,
Megtévesztett balekok,kiknek megtört szíve szakad,
Fájnak még a karcok miket meggyógyítani nem lehet,
Bevésik a szívedbe,azt az egyetlen nevet.
Bukott angyalok szárnya repít sötét fellegek közé,
Hagyjatok most magamra szállok a mindenségek fölé.
Visszahúznak barátok,könnyes szemekkel térek vissza,
Nem lesz többé az életem soha patyolat tiszta.
Ne add fel az álmokat legyen jó vagy rossz a kereszt,
Veled lesz majd valaki,ki soha el nem ereszt.
Ha nem változik az élet,küzdjél akarattal,
Egyszerű tiszta szívvel,karddal vagy karral.


Refr.(2x)
Állj talpra és harcolj az elfeledett álmokért,
Ránts kardot és küzdj meg a pislákoló vágyakért.
Küzdjél puszta karral az értelmetlen harcokért,
Ne állj bosszút soha,a beforratlan karcokért.


Szétnézel a világban,mindenki boldog körülötted,
Megmaradt a fájó múlt,ez lesz mindig mögötted,
Lenéznek az emberek,pedig őszinte szavakat adtál,
Változott az élet,lekezelő pimasz szavakat kaptál.
Megtanultam mára semmi nem az aminek látszik,
Mégis érzem néha,mindenki az én agyammal játszik.
Ne feledd az emlékek, jobb ha túl lépsz rajtuk,
Azt a szeretett nevet,örökre szívünkbe varrjuk.
Az időd lassan elfogyik,és semmi nem ad erőt,
Tegyél valami újat,tégy valami eget verőt.
Temesd el a múltat,de soha ne feledkezz meg arról,
Hogy megálmodtál valamit,egy átölelő karról.


Refr.(2x)


Csak a hátát látom,félek szeme elé kerülni,
Nem merek még újra,új álmokba merülni.
Ne lépj többet soha,a büszkeségből meríts erőt,
Hallgass az eszedre,ne tégy soha semmi vakmerőt.
Minden amit megtettél már feledésbe merül,
A hamis fátyol leple minden hazug arcról lekerül.
Nézz tükörbe magaddal,lehetne majd belőled,
Te is lehetsz győztes,ez lebegjen előtted.
Minden ember elismer,emelt fővel tekints rájuk,
megfordulhat a kocka,mind a továbblépést várjuk.
Elbuktál de állj talpra,így jobbat hoz a jövő,
Ne felejtsd el azt a szót ami szívből jövő.


Refr. (2x)