Február
Moho Sapiens
A hangja mégis cseng,
Ahogy a kulcs csikordult
S ránk zuhant a csend.
Tér és idő nem létezett.
Mondd, ugye még most is őrzöd
Azt a februárt,
Amikor sétáltunk a Margit-hídon át
De pár nap eltelt,
S indultál tovább.
A betonon állt a gép
És Te elköszöntél mindörökre.
Integettem még
A lépcsőn mentél felfelé –ennyi volt.
Aztán vége.
A metró vitt haza.
Olyan távolinak tűnt minden hang
A Margit-híd zaja,
Mint egy szomorú filmben: a hajam fújta a szél.
Elmentél.
Oké, a szerelem szép szó, de mondd, mit jelent?
Vakon hinni abban, mi képzelet.
Az illúzió még mindig elveszett.
Ma már csak egy történet, mely nem felejthető
S még mindig fáj, bár elviselhető;
És igazán szép.
Ne mondd, hogy az érzelem már nem túl korszerű.
Inkább nevess ki – ez tényleg egyszerűbb.
De ne bánts őt!
Oké. A szerelem szép szó, de mondd, mit jelent?
Vakon hinni abban, mi képzelet.
Az illúzió - még mindig elveszett.
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Vinnay Péter
szövegíró: Vinnay Péter
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 5784