Én itt hagyom Rád a városokat,
Meg az utat, a számtalan utat.-
Hogy vissza sohase találjak,
A "Tilosba" vezess!
Emlékezz Rám, Te szeress legalább!
Emlékezz Rám, Szívedben megtalálsz!
Meghagyom Neked a viharokat,
Melyek bölcsőket ringattak,-
És a "Hiába Szép" gyönyörök kertjét,
Melyről hazudtál, hazudtam
Hazudtak.
Emlékezz Rám, Te szeress legalább!
Emlékezz Rám, Szívedben megtalálsz!
Nézd, itt hagyom Rád a hajnal
Hüvösét
A napokra fagyott maszkom a feledés!
Titkot hagyok Rád, színtelen ölelést,
A megfakult nyárban a felismerést!
Igen, emlékezz Rám, Te szeress legalább!
Igen, emlékezz Rám, Szívedben, úgyis megtalálsz!
A szépséget, a partot, az árt,
S a mindent elemésztő örvényeket,
Oh rengetek álmot, árulást, csalást,
Hagyok itt, hagyok meg Neked.
Emlékezz Rám, Te szeress legalább!
Emlékezz Rám, Szívedben, úgyis megtalálsz!
Megbélyegzett, elhalt dalokat,
Bolond törvényekbe zsúfolt
Szavakat,
A napok romjai közt kutatott
Helyeket,
Naplót, szeretőt, közhelyeket.