Reggel ébredünk, kopogtat valaki
De nem merjük az ajtót kinyítni
Csak nézünk a kulcslyukon át
Sajnálom, de nem ismerem magát
Sápadt arccal csak állt és várt
Hegyes dombok karcolták homlokát
Csak álltunk, tettük vettük magunkat
S a résen átlövő szél fújta hajunkat
S bambán elmegyek, álmodni tovább
Ott hagytam őket, nem érdekel már
S egyszer aztán magam előtt láttam a sok sárt
Ősz hajával, előttem állt, s nem tudtam... merre tovább