Van egy nóta, nem dalolja senki, elfelejtett, kopott kisregény.
Csodálatos, szép napok emléke, amit soha nem felejtek én.
Úgy kezdtük, mint félénk kisdiákok, elérkeztek végső perceink,
Eljöttünk mi mindent megköszönni, mit értünk tettek jó tanáraink:
Refrén:
Szállj, szállj szerenád,
egy holdvilágos éjen át!
Sok vén diák azt dalolja:
együtt töltsük el még ezt az éjszakát
Halk koppanás, elnémul a nóta, darabokra tört a hegedű.
Lassan elfúl a diákok hangja, arcukról eltűnik a derű.
Az elválás mindenkinek úgy fáj, de az élet szólít: menni kell!
Néha talán, ha rosszak is voltunk, harag nélkül búcsúzzunk mi el!
Refrén:
Szállj, szállj szerenád,
egy holdvilágos éjen át!
Sok vén diák azt dalolja:
együtt töltsük el még ezt az éjszakát