Te rohadt dög,
hogy mersz olyankor mosolyogni,
mikor fejem fölött fájdalom dörög,
s pusztitó villám készűl belémcsapni?
Hogy mersz olyankor mosolyogni?
Te giccses,feltünésre vágyó nap,
hogy mersz olyankor melegiteni,
mikor szipákoló életemre piócák tapadnak,
s életerőm akarják kiszivni?
Hogy mersz olyankor melegiteni?
Te bénán szálló, sivitozó ének,
hogy mersz olyankor dalólni,
mikor leforráznak az esőcseppek,
s a szél,szemeim,fogaim fúja ki?
Hogy mersz olyankor dalolni ?
Te gonoszság petéje,fránya gyermek,
hogy mersz olyankor ópiumos mámorral játcani,
mikór engem a bitóra visznek
kiszolgáltatva a csodás emberiségnek?
Hogy mersz olyankor ópiumos mámorral játcani?