Mélyből fakadó álarcos magány
bújdokol az ujjaid között..
Megijesztett, hogy rájöjjek,
hogy már nem ment meg semmi.
Sem emlék, sem varázslat,
sem néhány ellopott okos szó.
(párá páráppá párárá rá)
Tompa néma csönd marad utánad,
kopog a mosolyod üresen és tétován.
Keresi az életet, talányok maradnak
és végtelen üresség, végtelen üresség, végtelen üresség.
Semmivé tettél újból,
nem vagyok már a magam magja sem,
csak szétfoszló áradat, csak szétfoszló áradat,
csak szétfoszló áradat, csak szétfoszló áradat.
(párá páráppá párárá rá)
Mélyből fakadó álarcos talán
bújdokol az ujjaid között..
érzem a hiányod, érzem a hiányod,
érzem a hiányod, érzem a hiányod...
(párárá pám)