1. Valóban minden úgy múlik el, ahogy akarod,
Egy gondolat, vagy magasabbra emel, vagy feloldoz.
Egy nô tôled dühös, egy nô tôled mosolyog,
Egy nô valahogy egészen más, olyan szépen okos.
2. Mikor életed legszebb éjszakájáról mindent kifecseg,
Mikor szerelmet ígér minden csókja, aztán mindent tönkretesz,
Mégis ô kell, csak ô kell, az a félig már olyan igazi,
Az a csillogó szemű, kis egyszerű.
3. Nézd, engem nem bánt mar semmi, amit elhagyok,
És már nem fáj annyira, tudod, csak belehalok.
Hát inkább mondd, hogy nincs késô, hogy újra kezdjük, igen,
S nem lesz többé magányos éjszakám együtt veled.
4. Kérlek, ne hagyd, hogy szomorú legyek egy elmaradt ölelés miatt,
Legyünk mi ketten egyek, hiszen szeretni csak nagyon szabad!
Már nem fáj, amit nem kaphatok meg,
De ha te is úgy akarod, talán együtt sikerülhet.
5. Nézd, engem nem bánt már semmi, amit elhagyok,
És már nem fáj annyira, tudod, csak belehalok.
Hát inkább mondd, hogy nincs késô, hogy újra kezdjük, igen,
Milyen furcsa, hogy minden szépet neked köszönhetek.