1. A fákon a harmat, a nyíló virág,
A távoli fények, ó, de sok hű jóbarát.
Ők annyiszor látták a könnyeimet,
Ha megkérded őket, elmondják neked.
Refr. Az arcomat a fénybe fordítom,
És a perceket én újra számolom,
Nincs már semmi baj,
Mert elmúltak a fáradt éjszakák.
Jöjj velem a fények útjain,
Veled éljem én a boldog napjaim!
Nekünk nyílik majd
Az út mentén a sok kis virág.
2. A völgyek, a rétek, a kék csillagok,
Most boldogan látják, hogy végre én más vagyok.
A szél messze fújta a könnyeimet,
Már mosolygok újra ─ köszönöm neked.